A kereskedelmi kijelző állványok vastagsága különböző alkatrészeket foglal magában, beleértve az állványokat, polcokat, gerendákat és hátlapokat. Az optimális vastagság a felhasznált anyagoktól és az adott szerkezeti kialakítástól függően változik. A fém kijelzőállványok esetében jellemzően az acéllemezek vastagságára és a csövek falvastagságára helyezik a hangsúlyt. Például a szabványos kis teherbírású kijelzőállványok gyakran 0,5–0,8 mm vastagságú polcokat tartalmaznak, míg az oszlopok és a tartóelemek vastagságát a szerkezeti kialakítás határozza meg. A közepes teherbírású vagy nagyobb teherbírásra tervezett állványok általában 0,8–1,2 mm vastag polcokat használnak; a nagy teherbírású egységek akár vastagabb acéllemezeket is alkalmazhatnak, vagy szerkezeti megerősítéseket (merevítőket) építhetnek be. Meg kell jegyezni, hogy ezek a számadatok csak általános referenciatartományként szolgálnak, nem pedig egyetemes ipari szabványokként; a tényleges vastagságot mindig ellenőrizni kell az adott termékterv és a gyártó specifikációi alapján. A fa állványok vastagságát a tábla típusa, a fesztáv és a teherbírási követelmények alapján választják ki – a gyakori vastagságok a 12 mm, 15 mm, 18 mm és 25 mm. Ha a polcokat nehezebb tárgyak tárolására szánják, a szükséges vastagságot az anyag szilárdságának, a tartók közötti távolság és a rögzítési mód figyelembevételével kell meghatározni. Az általában könnyű tárgyakhoz, például kozmetikumokhoz, ékszerekhez vagy elektronikus kiegészítőkhöz használt akrilból készült kijelzőállványok általában 2–5 mm vastagságú lapokat használnak, amelyek pontos mérete az állvány méretétől, alakjától és várható terhelésétől függ. Az üvegkijelző állványok esetében a megfelelő vastagságot az üveg típusa, a méretek, a támasztási mód és a biztonsági követelmények határozzák meg; a vastagság önmagában nem elegendő a biztonság vagy a teljesítmény mutatója.
Kereskedelmi kijelzőállványok vásárlásakor tévedés azt feltételezni, hogy a nagyobb vastagság automatikusan magasabb minőséget jelent. Ehelyett értékelni kell az általános szerkezetet, az anyag szilárdságát, a hegesztési minőséget és a tényleges teherbírási követelményeket. Fém állványok esetében fontos tisztázni, hogy a gyártó specifikációi az acéllemez vastagságára vagy a cső falvastagságára vonatkoznak-e, és hogy ezek a mérések tartalmazzák-e a felületbevonatot – ez segít elkerülni a műszaki paraméterek eltérő értelmezéséből adódó beszerzési hibákat. Ezenkívül a hosszú polcfesztávú állványok esetében ellenőrizni kell, hogy vannak-e merevítők, tartógerendák vagy egyéb erősítő szerkezetek, mivel ezek az elemek jelentősen befolyásolják a polc hajlítási ellenállását. A fából készült bemutató állványok esetében elengedhetetlen olyan tényezők figyelembe vétele, mint a tábla sűrűsége, az élszalag minősége, a nedvességállóság és az illesztések szerkezeti integritása. Akril kijelzőállványok esetében meg kell vizsgálni az anyagot, hogy nincsenek-e rajta repedések, karcolások vagy rossz élkidolgozás. Ha az állványokat nehéz tárgyak – például italok, hardverszerszámok vagy mechanikai alkatrészek – tárolására szánják, ajánlatos a polconkénti teherbírást és a vonatkozó vizsgálati adatokat előnyben részesíteni, ahelyett, hogy egyszerűen vastagabb anyagokat választana. Ezzel szemben a kozmetikumoknak, ékszereknek, apró ajándéktárgyaknak szánt kijelzőknél az esztétikai követelmények, a használat gyakorisága és a termékek súlya alapján választható ki a megfelelő vastagság. Azon vállalkozások számára, amelyek tömegesen vásárolnak vagy egyedi gyártású kijelzőállványokat helyeznek üzembe, a legjobb, ha megrendelés előtt egyértelműen meghatározzák az anyagvastagságot, a mérettűréseket, a teherbírási követelményeket és a felületkezelési módszereket. Ezeket az előírásokat be kell építeni a közbeszerzési szerződésbe vagy a műszaki követelményekbe a későbbi ellenőrzések és minőségellenőrzés megkönnyítése érdekében.
